2017. júl. 28.

Fekete-fehér, igen!

Az új házunkkal megörökölt tetőtéri gyerekszobát a húszéves lányom foglalta el, így a szokásos tisztasági festésen túl gyökeres változtatásokat eszközöltünk. Az itt talált elemes gyerekbútorokra és a színes falakra nem tartottunk igényt, helyettük teljesen új arculatot kellett kitalálni. Ime a szoba "előző élete", majd lejjebb a végeredmény, amit összehoztunk, közösen:



Költséges és komplett bútorvásárlás helyett friss ötletekre és pénztárcakímélő praktikákra hagyatkoztunk az előző otthonból magunkkal hozott darabokat illetően. A szoba alapvető stílusát, mint csapásirányt hamar körvonalaztuk, majd a kivitelezés menetének apró részleteit és sorrendjét jól átgondoltuk. Barátunk, az internet ezúttal is számos jó példával szolgált, megannyi tippet adva a fal-és bútorfestési technikák terén, valamint a megfelelő festékek használatát illetően: pl. a monokrómban profi „Merci-Ancsa dekor” a festőmágus „Nemiskacat”, vagy a sokat tapasztalt „Otthonkommandó”c. lakberendezési- DYJ blogok  és a remek bútorfestő-face csoportok tanácsai.



A művészeti gimnázium utolsó évét taposó szobatulajdonos a monokróm színvilág mellett döntött, mondván, hogy ez a hangulat nem divatfüggő és jól tűri az egyéb stílusokat képviselő személyes tárgyait, melyeknek szintén helyet kellett találni a térben. (A rusztikus nádkosarakat, az apró kacatokat elnyelő kézzel festett faládikókat és dekupázsolt dobozkákat, a retró bakelitgyűjteményt és bádogfigurákat, vagy az első külföldi utazások tárgyi emlékeit.)






Alkotó fiatal lévén fontos szempont volt az is, hogy a szoba keretein belül lehetőség legyen művek és alkotások elhelyezésére, spontán létrehozására. Mindezek hátterét a fehér falak adták, egyszerű vizes diszperzittel festve, a plafonon és a tetősíkban is. A bejárattal szembeni egyetlen falfelület kapott a megfelelő alapozás után markáns, fekete Tikkurila krétafestéket, ezzel egy óriási vertikális rajzasztal született. Előtte jól mutat a fehér rácsos ikea fémágy, melyre apró fejű fényfűzér került, hangulati elemként. Mellé a padlóra a használt farmereket feldolgozó OldBlue cég fekete, strapabíró rongyszőnyegét terítettük, mely már neten is rendelhető. A krétafalat mindig az aktuális érzelmeket kifejező grafikák és idézetek, illetve barátok és szerelmek autogramjai díszítik, ahogy az ebben az életkorban ez teljesen megszokott. A minkét oldalán használható kockás ágytakaró és párnái is saját kivitelezés, „kilós turkálóban” vadászott anyagból. A rajta heverésző öreg macska, Boriska szintén házi darab.



A költözéskor magunkkal hozott kopott fenyőfa ruhásszekrény és a nagyszülőktől megörökölt hajlított karfás fotel nem maradhatott eredeti állapotában, de jó munkadarabnak bizonyult egy kreatív házi workshophoz, melyet a kiskertben rendeztünk, vegyes korosztállyal.  A szekrény oldal-és előlapjai szétszedett állapotban kerültek előbb gondos lealapozásra Otexxel, majd átfestésre. Mindössze az ajtók betétrészei kaptak kontrasztként fekete krétafestéket, játékos szinkronba kerülve a sötét krétafallal. A megfestett, megszáradt elemeket összecsavarozva magunk is elcsodálkoztunk a kis híján kidobott öreg szekrényünk újjászületésén és a bútorfestés határtalan lehetőségein. 







A fotel farészeinek lecsiszolása és a megfelelő csíkos vászon beszerzése után magát a kárpitozást szakemberre bíztuk… Az eredmény olyannyira magáért beszél, hogy Nagymamának a maradék három régi fotelje is trendi ruhát kapott, saját otthonában! 




Enteriőr tervek, kivitelezés: Böjtös Kinga enteriőr Dj. és  Fontányi Flóra díszítőfestő. A cikk nyomtatott adaptációja a 2O17. Otthonok&megoldások magazin nyári lapszámában található. 

2017. jún. 28.

Család a Majorban

A budaörsi Zichy birtok néhai istállója Major néven nyitotta meg kapuit a vendégek előtt, idén áprilisban. Gerzsenyi András építész-tulajdonos talán maga sem gondolta volna még januárban - amikor a vizesedő, romosan álló kétszáz éves épületrész felújításába kezdtek - hogy az évek óta dédelgetett ötletből rekordidő alatt sikerül egy olyan létesítményt faragni, melynek már első napon lesznek törzsvendégei…

 


Riportunk közben elém teszik a már színeiben is csodás ebédemet és legkisebb gyerkőcükkel megérkezik Mariann, a feleség is. A mai menü saksuka, a keleti lecsó, melynek ízeit az eredeti receptből Ő „fordította magyarra” és benne a zöldfűszerek is saját termesztésűek.
Mariann elnézést kér, de most le kell gyártania több adag céklás csokitortát, így kötényestől eltűnik a konyhában. A kis Liza ma beteget jelentett az oviban és inkább Anyával jött melózni a majorba, figyelmét színes ceruzákkal tereljük… Hamarosan beesik mindhárom tesója is - ki zeneóráról, ki iskolából érkezik a családi gyűjtőpontra - hogy egymást összevárva késő délután végre hazaindulhasson a csapat.

 

Hónapok óta ez a napi rutin a Gerzsenyi család életében, s bár a szülők még csak kapizsgálják mennyi munkát borítottak magukra, de a gyerekeknek egyre jobban tetszik Apa legújabb „játszótere”. A  projekt szoros összefüggésben van az újhullámos kávézással, a környezetkímélő életmóddal és egy újfajta gasztronómiai szemlélettel. Ugyanakkor önmagában is egy építészeti értékmentés és egy lokálpatrióta közösségépítés: a „Húsznegyven”Budaörsi Fiatal Építészek Műhelye Egyesület két éve szintén itt, a majorság öreg falai között kapott szárnyra és tartja szakmai piknikjeit. 



E társasági találkozóhelyet szolgálja ki idén tavasztól András és Mariann, akik építészeti munkáik és komoly létszámú családjuk mellett egy új kávékultúrának a hazai nagykövetei és terjesztői. A titok többek között a területszelektált termelésen, a világos pörkölésen, a gondos szüretelésen és a profi baristán áll.
A folyamatot épp oly gondoskodó figyelem kíséri, mint Mariann és Dominika főztjét: helyi termelőkkel, kézműves-szezonális alapanyagokkal, izgalmas ízvilággal és házi receptúrával. 
De Andrásék egyéb építészeti munkáikban, sőt saját otthonukban is velük tart ez a szemlélet.




A budaörsi Kőhegybe simuló, tájazonos családi házban, melynek összes szobájából egy lépés a kert…  Az izgalmas látszóbeton felületen, melyről designlámpák hintáznak nagypapa retró íróasztala fölé… a hatalmas egyterű rumliszobán, amit majd a gyerekek – Áron, Kornél, Sebő és Liza - osztanak szét maguk között, ha megérik rá az idő…





A hatalmas üvegfalakon, ahol a nappaliban felnevelt palánták kisétálnak a fűszerkertbe, s landolnak majd a konyhapulton, bele a vendégek lecsójába. A folyamat csak első látásra bonyolult… pedig csak az élet maga, egy hétköznap Budaörsön.


Nyári vizitkártya cikkem a Széplak júni-júliusi számában található. Csatlakozz a vizit közösséghez, hogy értesülj a következő kalandozásokról.  





2017. jún. 12.

Budapest retró

-„Nem a poros múltat, inkább a modern dizájnt, a letisztult praktikumot látom bennük! Szeretem őket, mert olyan tartalommal bírnak, ami 50 évig kitartott, így stabilabbak, mint a maiak. Karakteresek és történeteket mesélnek. Egyediek, pláne ötletesen befestve! De felújításuk gazdasági és környezettudatos szempontból is előnyösebb, mint új és új darabokat vásárolni.”- így vall a régi bútorok iránti érzéseiről Stefán, a német születésű egykori „közgázos”diák, aki egyetemistaként maga is évekig volt pesti albérletlakó.



Akkor még nem gondolta, hogy egyszer épp e tapasztalatokból profitál majd… Évek múlva úgy hozta a sors, hogy végül Budapest lett a választott otthona, a régi pesti bérházak a szenvedélyei. Első lakását még 2O11-ben mutattam be magazinban és a blogon. Saját lakberendezésében egyfajta laza „européer szemlélet” tükröződik, mely az értékmentést, a rejtőzködő luxust és a könnyed játékosságot ötvözi.


Ezért az elkészült lakások közösségi tereiben és szeparált szobáiban, az eklektikus berendezésben és full-extrás komfortjában igencsak otthon érzik magukat azok a külhoni fiatalok, akik diákéveiket töltik Budapesten és nincs ellenükre a más kultúrákkal való összeköltözés. Ebben a frissen elkészült Ráday utcai polgári lakásban is gyakran folyik négy-öt nyelven a társalgás…



Stefán minden esetben, így ezúttal is kikérte építész édesanyja véleményét a megvételre kínált, lelakott ingatlanról, melyben a hetvenes évek óta egy szemernyi felújítás sem történt. Majd a közös ötletelésből született átalakítási tervek mentén a brigád hozzálátott először a bontásnak, majd az építésnek. A már említett „társbérleti funkció” miatt a nagyszobából közösségi konyha, a néhai kis konyhából háló lett, a további három szoba mellé.



A közösségi térként funkcionáló étkező-konyha terébe egy téglafalú kamrát is építettek. A hatalmas retró hűtőszekrény stílusos választás a piros műbőr bútorok mellé. A hosszanti falhoz támaszkodó rafinált konyhapultban bontott tégla, hy-tech bútorok, beépített háztartási gépek, ledfények és öles szúette fagerendák is találhatók.




 A lakás gerincét adó, szobákat összekötő folyosó a lecsiszolt vakolattól, az ezüst-szürkére festett ajtóktól és a cementlappal kombinált járólaptól különleges tér.



A hatvanas-hetvenes évek bútorai új színeket kapva kiválóan alkalmazkodnak a belvárosi polgári lakás miliőjéhez. A levert vakolatú szobai téglafal Stefán kedvenc falfelülete. A lakásban talált biedermeier hatású és retró stílusú bútorokat örömmel megtartotta az új tulajdonos. A szoba tónusaihoz jól illik Hegedűs B.Piros festőművész olajképe.



A modern fürdőszobában az újságpapír-mintás tapéta és a szintén monokróm cement járólap jelenti a legjobb ötletet. A hálószobát dekoratív képkeret-mintás tapétával és koptatott laminált parkettával burkolták, melyekhez jól illik a frissen festett fiókos retró komód.





Az izgalmas faktúrák, az újsággal tapétázott falak és egyéb megoldások gyakran a kivitelező csapat kútfőjéből származtak, akik hozzászoktak már megbízójuk meredek ötleteihez, melyeket talán egy pesti vagy berlini romkocsma hangulata ihletet...
Júniusi cikkemet nyomtatásban az Otthon&kert magazinban találjátok: 


Gyertek a Vizitkártya közösségbe, ahol további látványos kalandok várnak a nyári cikkeimben!