2014. márc. 27.

Törékeny emlékeink és a művész, aki megőrzi számunkra őket

Alaposan megnehezítem saját dolgomat, de sajnos még ékszerek ügyében is csak az egyedit szeretem... Nem sznobság ez, inkább makacs ragaszkodás a személyes üzenetet hordozó, a művész kéznyomát viselő tárgyakhoz, melyekben nem a drága anyag a fontos, hanem az a "rejtjeles érték", amit viselőjüknek jelentenek.. Nem csoda hát, ha már évekkel ezelőtt teljesen rákattantam Szász Károly iparművész elképesztően szépséges ékszereire, amikből sikerült felhalmoznom egy kis ládikára való mennyiséget. Adtam már ajándékba, vittem már külföldre őket, kérték már kölcsön tőlem: a sikerük minden helyzetben és mindenkinél osztatlan...





 A porcelán- és üvegdarabkákból született ékességek mindegyike egy megismételhetetlen kompozíció, ami ráadásul külön történetet is hordoz. Található köztük antik porcelán étkészletből, templomi ólomüvegekből, régi bélyegekből, keleti emléktárgyak szilánkjaiból született darab, melyeket a művész aprólékos technikával csiszol-ötvöz-présel-önt-hőkezel "egy testbe", hogy az medál, karkötő, övcsat, bross vagy épp díszes táska formájában öltöztesse tulajdonosát. Károly műhelyébe élmény a látogatás - gyakran meg is teszem -, de már a honlapját olvasva is kiderül, hogy a fiatal művész komoly elhivatottsággal kutatja a keze ügyébe kerülő kincsek múltját, miközben töretlenül keresi munkáiban a megújulás formáit és technikáit.


Legfrissebb kollekcióit - a "csipkepengő" ékszereket, - most egy belvárosi alkalmi galériában mutatja be, ahol a saját tervezésű vitrinjeiben helyet kapnak az antik ólomüvegből készült ékszerei, a cizellált díszítésű szemüveg keretei és saját parfümje is. A Bp. V.ker. Galamb u. 6-ban, április 3-ig nyitva tartó random-üzletben divatbemutatót, kedvezményes vásárlást és nyeremény sorsolást is rendeznek a házigazda designerek és divattervezők - Csermák Dóra, az "1975" és a "Wildpastel" alkotói társulás - így mindenképp ajánlatos figyelni a programjaikat és benyitni hozzájuk!











Így tettem én is, mikor a hétvégén kis családommal meglátogattam őket. Hogy a baráti vizitből és a tudósítási szándékból hogyan lettem a főnyeremény nyertese, arról Isten bizony, csak az égiek tehetnek. Én mindössze egy apró cetlit dobtam a kosárba... De egyszer mindenki nyerhet, nem? Pláne, ha aznap épp szülinapja van...:))


  

2014. márc. 14.

A második bokréta: tavaszi tárlatok, csokorba szedve

A szériában nyíló tavaszi kiállításokból egyetlen posztba nem bírtam bezsúfolni azokat, melyeket magam is felkerestem és jó szívvel ajánlom mindnyájatoknak. Most következzen egy újabb adag élmény, amit akár a közelgő hétvégén is megélhetsz, ha nyitsz az újra és felkerekedsz otthonról. Előtte ismerd meg a kiállító művészt itt, a vizitkártya írásaiban, hisz majd mindegyikőjüknél vendégeskedtem már. Nyiss be hozzájuk, nézz be otthonukba, műhelyükbe, olvass bele életükbe, hitvallásukba, hogy majd ott a galériákban, a műveik előtt állva már beavatott legyél. Meglásd, a dolog működik: a kiállított műtárgyak ismerőssé válnak, a szobrokban meglátod az alkotót magát és a festmények általad is átélt, rokonlelkű érzelmeket üzennek.
Győry Eszter és férje Osiris O’Connor "Lélek angyalok" tárlata a Jászi Galériában látható , ahol Eszter festményei mellett élőben találkozhatsz e két világlátott művész elragadó woodoo babáival. A gyöngyökkel, üvegekkel, különös kis tárgyakkal díszített, kézzel festett szobrok mindegyike külön egyéniség, hasznos varázserővel töltve. A művészek szerint ők csak születési bizonyítványt adnak hozzájuk, nevet már adoptálóiknál kaphatnak, ott bontakozhat ki teljesen személyiségük is. Én is kaptam egyet tőlük - ezt a kis egyszemű, prémgallérost - amikor szentendrei galériájukban és elképesztően színes otthonukban jártam. /Cikk a 2014. márciusi Lakáskultúrában./







Külön öröm számomra, amikor munkáim révén barátságok szövődnek, kreatív emberek találnak egymásra. Ilyenkor magam is követem a szerencsés fúzió, vagy a közösen megtalált helyszín eseményeit /mint pl. a paloznaki festőművész és a kilim-kereskedő házaspárok közös tárlatait, akik egy lakásfotózás és pár kölcsönkért szőnyeg kapcsán kattantak egymásra./ De ugyanilyen ígéretes sztori egy asztalka és egy rajziskola találkozása is, melynek kézzel fogható eredménye egy minap megnyílt kiállítás. Hogy érthetőbb legyek: Mártiról - aki civilben bútorrestaurátor - és az ő kis bisztrójáról, mint kiváló kiállítási térről mesélni kezdtem barátaimnak, Nádas Alexandra és Nagy Gábor képzőművészeknek. A parányi cukrászda falai akkor még üresen álltak, de a tulajdonos teremtette otthonos miliő és a félelmetesen finom sütemények miatt már a megnyitás heteiben komoly sikert jósoltam a helynek. Márti történetét még megírom egyszer nektek, de ha addig valami szépre és finomra is vágytok egyszerre, irány a:
NanArt Rajziskola tanulóinak kiállítása az Asztalkában. Ahol a forrócsokis süteményfalás közben talán ti is kedvet kaptok, hogy heti pár alkalommal egy különleges alkotókör tagjai legyetek és számos grafikai-festészeti-sokszorosító eljárást megismerve felfedezzétek a magatokban szunnyadó tehetséget. Mindezt Gábor és Alexandra segítségével, akiknek szépséges vidéki otthonában és műtermében már vendégeskedtünk egy vizitkártya cikkben. 










Az eseménnyel egy időben Alexandra legújabb képei is megtekinthetők Soroksáron, a Galéria 13-ban. A fiatal művész míves festményein az épített környezet ábrázolása a kultúra bölcsőiben tett - olasz városok, francia tájak - kirándulásokból merít, de egyfajta belső utazást, végtelen otthon-vágyat is átélhetünk az ódon kopott házfalak és sodródó úszóházak között. 



A festett házak mellett megtervezett otthonokat is láthatunk a Fuga Építészeti központban . A "Nagyítások" c. tárlat, mely Ekler Dezső 60 válogatott munkáját mutatja be, fotókkal, makettekkel, kisfilmekkel, az építész személyes vallomásaival, precíz terveivel és kézi rajzaival, március 23-ig. A válogatás az Alessi csészéktől a "Makovecz-stílusú" lakóházakon át a kortárs borászatokig átfogó képet nyújt egy igazán sokoldalú alkotóról.








 Végül következzen egy frissen nyíló  design-rendezvény, melynek Buda egyik izgalmas színfoltja, a Palmetta Design üzlet-galéria ad otthon. A "Magyar tárgy" című kiállítás stílusos időzítése a március 15-i ünnepnap délutánja. Regős Anna textiltervező és Regős István képzőművész galériájában még a megnyitást követően jártam egy terítési performanszon, ahol hazai és nemzetközi designerek tárgyai kerültek egy asztalra Anna színpompás textíliáival. Találkozzunk a most nyíló tárlatukon!












   

2014. márc. 10.

Tavasz van, nyílnak a kiállítások. Csokorba szedtem Neked_1

A városi tavasz csalhatatlan jele, hogy sorra nyílnak a kiállítások, van úgy, hogy egy estére több megnyitó is esik. Bajban is voltam a múlt héten, hogyan osztódjak és jelenjek meg egy időben több helyszínen, lévén, hogy a kiállítók nagy része személyes jó ismerősöm és valóban nagyon kíváncsi vagyok az új munkáikra. Talán nem köveznek meg a véleményemért, miszerint tárlatokra járni amúgy nem csak a művek és művészek, de a társasági élet miatt is jó. Az egészet én egy kedélyes, meghívásos házibulinak látom, ahol jót beszélgetni, híreket cserélni, eszegetni-iszogatni, zenét hallgatni /gyakran adják az audió-hátteret a Dj-k, zenekarok, vagy szóló zenészek /, sőt egymást jól megnézni is lehet. A lényeg a helyszínen átélt élmény, mely jó esetben hetekig-hónapokig elkísér és a következő alkalomra már szinte ismerősökké kovácsolja az eladdig idegenül feszengő látogatókat a művésszel, az alkotásokkal és egymással.




Nos, akkor gyerünk, járjuk körbe a minap nyílt és még hetekig megnézhető kiállításokat, melyek remélem meghozzák a kedved, hogy elindulj és a hatás részese legyél, személyesen is.
- Kállai Henrik festőművészt még a Kugler Art Szalonban ismertem meg, amikor erről, az Európában egyedülálló, roma művészeket bemutató lakásgalériáról írtam. A dokumentum filmes tulajdonosokról és az utolérhetetlen hangulatú helyről itt, a blogon olvashattok, a szabad szellem rovatban. Náluk hallottam először a bódvalenkei freskó-faluról, ahol a fiatal művész is kapott egy házfalat, mint festővásznat. Így Henrikkel már ismerősként üdvözöltük egymást a Rumbach Sebestyén utcai RS-9. Galériában, ahol érzelmekkel és színekkel teli festményei, a mese és valóság határán sétáló alakjai igazán jó otthonra találtak. Henrik művészetéről, otthonáról, gyerekeknek és felnőtteknek is teret adó rajzklubjáról hallani fogtok még tőlem: 




Ugyanazon este nyílt két olyan fiatal kiállító tárlata, akiknek műveit szájtátva csodálom, mióta először láttam őket. Minden alkalommal megbeszéljük, hogy majd beszélünk, aztán jól elsodródunk egymástól és csak a következő kiállításon találkozunk, ahol sok mindent lehet, csak a művésszel szót váltani nem. De a riport alakul - ahogy az eddigi vizitkártyák - remélem kivárjátok...
Orr Máté festőművésszel legutóbb a francia riviérán kvaterkáztunk, ahol a festményeivel szereplő egyetlen magyar stand dobogós helyezést ért el az Art Monaco képzőművészeti kiállításon. A Pesten élő finn műgyűjtő, Ari Kupsus projektjéről persze egy szó sem jelent meg a hazai sajtóban /csak a franciában/, de attól még a siker a miénk. /Hogy miként kerültem oda és mit tapasztaltam ezen a rendhagyó vásáron, arról majd még beszámolok egy poszt erejéig./ De most, kicsit közelebb, a Bródy Sándor utcai Ari S. Kupsus Galériában bárki megtekintheti milyen az "Orrizmus", vagyis ha a reneszánsz mívesség találkozik a szürrealista valósággal: a dúsan redőzött brokát drapériákon tökéletes gránátalmák és műanyag mézes maci flakonok felett kigyúrt testű szarvasifjak teázgatnak nyúlfejű spanjaikkal. Az egész egy ámulat, vagyis majdnem drámai. 







A nyolcadik kerületből Andreassal, a német zongoraművésszel  - akiről hamarosan az Egy nap a városban blogon futó sorozatomban olvashattok majd - rohantunk át a következő helyszínre, az Andrássy úti Platán Galériába. Az eső is eleredt, le is késtük a megnyitót, de legalább a ritkuló nagy tömegben közel lehetett furakodni Rabóczky Rita Kölykeihez. A parányi művésznő előző, súlyos kollekciója, a kábelkötegekből font ember nagyságú figurák engem már egyszer teljesen lenyűgöztek. De ez a kopott-festett, hegesztett- hajlított fémlemezekből született, egyszerre bájos és durván horrorisztikus óvodai kiscsoport nagyon betalált nálam. A hálószobámba ugyan nem engedném őket, mert ránézésre simán bennük szunnyad az éjszakai családirtó-hajlam, de azért szívesen felnevelném egyiküket. Hamarosan felkeresem Ritát és megkérdezem véleményét a nyílt örökbefogadásról és a kölykek szokásairól.






Hogy emészthető hosszóságú maradjon a poszt, a következő adag ajánlót egy másik bejegyzésbe tömörítem. Addig menjetek, forgolódjatok és tartsatok a vizitorral pár nap múlva is. /A néhol életlen képekért bocs, a vacak telefonommal készültek, a vállak-fejek között./ Köszönöm a megosztást, ha tetszett a poszt!