2015. okt. 7.

Történet, szépen keretezve

A festők városának szinte mindegyik neves tagja megfordult már abban a „művészellátóban”, ahol a portékák mellett jut a személyes hangból, az egymásra figyelésből, az őszinte érdeklődésből minden betérőnek. Van, aki egy közönséges írószerszámért, egy különleges merített papírért jön, de a legtöbb szentendrei alkotó saját képeivel állít be és kéri a hozzáértő tulajdonosok Musza Györgyi és Nagy Sándor  tanácsát a kiválasztott kereteket illetően. 




A „békebeli boltosokat” épp ez a pillanat villanyozza fel, hisz maguk is az érzékeny, kreatív, sőt műértő fajtából valók... 
Nagy örömmel merülnek el a színek tengerében, végtelen türelemmel kutatják a megfelelő formát a kuncsafttal karöltve, mialatt a kisváros társasági híreit is rendre megvitatják. Ilyenkor fogannak meg fejükben a művészeket bemutató blogposztok, miközben titokban új terveket eszelnek ki a szobrok és festmények népszerűsítésére. Majd a nap végén, záróra után a zegzúgos öreg épület hátsó fertályába húzódnak vissza, ahol száznál is több festmény borítja privát életük összes szobáját, beleértve a padlásteret, a konyhát, a lépcsőházat,sőt még a fürdőt is. 






Köztük látható az a Barcsay rézkarc, amellyel a történetük kezdődik! A még friss házasokként ajándékba kapott művet több is követte az évek során, de a szép és stílusos keretezés folyvást nehézségekbe ütközött. Végül megunva a helyzetet, Györgyiék a sarkukra álltak és kitanulva a keretezés fogásait, felkutatva a legjobb kellékeket és alapanyagokat, sorra felöltöztették „meztelen” festményeiket. Szüleik garázsában egy profin berendezett, gépesített képkeretező műhelyt alakítottak ki, majd következtek a rokonok, a barátok és ismerősök képei is, így a garázs röpke két hónap alatt szűkösnek bizonyult a szorgos családi manufaktúra számára. S mint annyiszor, az élet most is magától értetődően kínálta a lehetőséget, amikor erre a közel száz éves vályogba rakott kőépületre rátaláltak, mely egykoron egy módos iparosé lehetett Szentendre belvárosában.




 A kívülről parányinak tűnő ház befelé valósággal kitárul és lépcsőzetesen bővített szintjeivel, hangulatos belső kertjeivel, beépített tetőterével a mára öt tagura bővült család kényelmes-komfortos otthona lett úgy, hogy mit sem vesztett régi patinájából. Sőt, mintha a régi ház is meghálálta volna a törődést, a műértővé-műgyűjtővé érett háziak értékmentő szenvedélye itt, az öreg gerendák alatt teljesedett ki igazán… 


 De a főszereplők maguk a szentendrei festők, akik számtalan szépséges műalkotással képviselik magukat a ház falain. Sokan közülük személyes barátok, vagy olyan kortársak, akik Györgyi és az ő művészeti alapítványa, a Szentendrei Lakástárlat látóterében alkotnak. Négy éve, barátnői társaságában gondolták ki azt a civil kezdeményezést, mely különleges hangulatú kiállítások, baráti lakástárlatok segítségével teremt alkalmat a helyi művészek jobb megismerésére. Az ötlet azóta rengeteg befektetett munkával, de prímán működik, sőt egyre stabilabb közösséget mozgat. 
Mert a műértő okos nők már tudják, hogy a megoldás gyakran egy jól eltalált festményben rejlik..." Októberi Vizitkártya a Széplak magazingan, ha tetszik a tartalom, oszd meg barátaiddal! Várlak a vizitkártya face-oldalán is!