„-Az épület, melyet otthonunkká
alakítottunk, minket is alaposan átformált…” - vezet körbe vendéglátónk,
Nagy Ágnes szobrászművész az impozáns családi házban, mely a Zsuffa-Kalmár építésziroda tervei
szerint illedelmes módon, természetes kőtömbként simul a csobánkai domboldal lépcsőzetesen
lejtő ősfás kertjébe...
Ugyanez a kettősség
vonul végig a házigazdák ízlését tükröző belső tereken is, melyek a hatalmas
üvegtáblák révén fesztelen szimbiózisban élnek a külvilággal.
Az előszobán, a konyhán és fürdőszobákon átvonuló, rozsdás fémlemezekre hajazó modern
kerámia burkolatok kontrasztos hátteret nyújtanak a mívesen restaurált antik
bútoroknak, barokk tükröknek, csillároknak és falikaroknak. Melyek egy része a
műgyűjtő édesapa révén került a házba.
De sokáig nem kellett várni, hogy leánya
is a klasszikus stílus mellett tegye le voksát, sőt Ágnes gyermekei - Csenge és
Alfonz is antik darabokkal rendezzék be szobájukat. Az értékmentő családi körbe István, az
üzletember férj is sikerrel integrálódott. Történelem iránti érdeklődése révén gyűjt
ritkaság számba menő évszázados metszeteket és térképeket, melyek szép
kiegészítői a korban eltérő - mégis egységesen elegáns miliőt alkotó - berendezésnek.
Az eredeti barokk tabernákulumnak, a korai biedermeier íróasztalnak, a
historizáló reneszánsz karosszékeknek, a hozzájuk választott kényelmes chesterfield
garnitúrának, vagy a rusztikus, méhviaszolt fenyőbútoroknak.
S hogy a koloniál bútorok között és a kialakulóban lévő családi
gyűjtemény társaságában eltöltött gyermekkor, s az édesanyától örökölt
szépérzék nem tűnik el nyomtalanul, arra Ágnes művészeti tanulmányai - kisképzős
és a keramikus évei - és legfőképpen jelenlegi munkái a válaszok. A ház körül
ólálkodó látványos „lényekről” , a kerámia és fémtestű állatszobrokról van szó,
melyek a bútorokon és párkányokon helyet foglalva szemlátomást belakják a házat,
sőt természetes közegüknek érzik a teraszokat, a ligetes kertet is.
De
meghökkentően élethű kidolgozásukkal, elgondolkoztató szimbolikájukkal új
értelmet adnak bármilyen funkciójú térnek is, ahová eddig – mint kiállítási
helyszínekre - eljutottak: a Fővárosi Növény-és Állatkertbe, a Virágh Judit
galériába, a Balatonalmádi Szoborparkba, a Természettudományi Múzeumba. Dürer középkori
metszeteiből, Picasso impresszionista, kubista festményeiből, keleti kultúrák
szimbólum- szobraiból, művészettörténeti tanulmányokból, gyermeki álomvilágból lopakodtak
Ágnes gondolataiba és vázlataiba. Majd az igazi társ, a közös értékrendet valló
férj bíztatására a rajzokból lassan kilépve ezüstös mázú kerámia testet, vagy
fémbe öntött alakot öltöttek, hogy egy itthon még ismeretlen művészeti
irányzatként kérjenek helyet maguknak az épített környezetünkbe. Tavasz van,
nyissunk kaput, hogy bejöhessenek otthonainkba, kertjeinkbe, gondolatainkba.
(a szoborképekért köszönet Juhász Lászlónak, és Erdei Gábornak )
A cikk nyomtatott változatát a március-áprilisi Széplak magazinban találjátok, mely huszadik születésnapját ünnepli e lapszámmal ! Ha értesítést kérve csatlakoztok a Vizitkártya közösségéhez, nem maradtok le a következő megjelenésről sem. Köszönöm, ha a posztot megosztod!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése