2016. dec. 22.

Edina koszorúi

-Ahány terhesség, annyi lakberendezési stílus!-  emlékszik vissza Somogyi Edina, négy gyermekes vendéglátónk arra a folyamatra, melyben otthonuk elnyerte mostani arcát, s ő maga lassan profi dekoratőrré vált. Az ötvenes években épült kockaházat még a nagyszülők vásárolták, akik a fővárosból költöztek a Balaton északi partjára, ahol a család végül új otthonra lelt. Tőlük, majd a szülőktől örökölte meg a praktikus, de nem túl tetszetős épületet Edina és párja Gábor, s melyben az elmúlt két évtized során igazi, meleg családi fészket alakítottak ki, abszolúte saját ötletekkel és munkával. 





Ahogy a családi felállás,a gyerekek mennyisége és életkora, vagy a szülők munkája változott, úgy váltakoztak az egyes szintek, szobák, lakrészek funkciói is. Mára elmondhatjuk, hogy a família minden tagja lakott már az épület összes zugában…  A gyerekek beleszoktak a permanens  lakberendezésbe, így a kamasz nagylányok a nekik kiutalt szobákat időről-időre maguk varázsolják izgalmas kuckóvá: alvógalériát terveznek, gerendát csiszolnak és bútort festenek, falaikat saját festményekkel dekorálják. Nekik már természetes létforma ez a megörökölt alkotókedv, ami a külső szemlélőnek első blikkre feltűnik. Hisz bármerre nézünk a házban, kézzel fogható módon állja utunkat tárgyak és bútorok, textilek és illatok, hasznos mütyürkék és személyes hangulatok formájában. 



Ilyen darab a saját tervezésű konyhabútor, melyet Edina ötlete alapján Barabás Gábor, felsőörsi asztalos készített. Hozzá az étkező saját kárpitozású székei a háziasszony munkái. Vagy ilyen a falusi nagymama szekrényéből született redesign gyertya-kandalló, mely az idei karácsony slágere. De családi örökségből - és a lomizások során talált bútorokból - készült a fürdőszoba teljes berendezése, vagy a megkurtított lábú antikolt szobai dohányzóasztal, a varrógép-állványból avanzsált tálaló és a régi gerenda- falipolcok, sőt a kerti raklap garnitúrák is. A romantikus lakástextileket az "Old Dekor"balatonfüredi üzletéből válogatták hozzá, de Edina varrógépe alól is kikerült jó néhány. 




Persze a komplett berendezés komoly átalakítások során született újjá, melyhez a szükséges férfierőt párja és édesapja tette hozzá a főnökasszony tervei és iránymutatása mellett. Mert a mások számára reménytelen, kidobásra ítélt holmikban meg kell látni a szépet, majd az „életre keltéshez” jól jön a családi manufaktúra… néha a szükségből indíttatva, de a lehetetlent sosem ismerve! Erre a tételre jött rá Edina, akiben már zsenge kora óta ott fészkelt a megújító energia, ami a kalandos útkeresés után a gyerekek érkezésével sem csökkent.  A kereskedelmi tanulmányok, a virágkötészet, a lakástextil varrás nyújtotta tapasztalat az anyaság évei alatt különös egyveleggé sűrűsödött és „naftalin műhely fedőnév alatt a bútorfelújításban és egy saját varróműhelyben élt tovább. 





Az alkotással járó folyamatos anyaggyűjtés, ötletbörze és piacjárás a cseperedő gyerekeknek is jó szórakozást jelentett, ugyanakkor anyunak értékes barátságokat hozott. Egy ilyen személyes kapcsolatból, az adventi időszak táján született az egyedi koszorúk ötlete, melyek mára ipari mennyiségben elfoglalják az épület alagsorát… Készítésük közben kikapcsolják Zsófit és Edinát, átsegítenek bajokon és nehézségen. 






S míg eljutnak a megrendelők otthonaiba, tesztüzemként ellepik az egész házat, megszépítve az ünnep előtti és utáni hétköznapokat is...


A 2o16-os év utolsó Vizitkártyáját egy tehetséges édesanyáról, a hétköznapok igazi hőséről a Széplak magazinban találjátok, nyomtatásban. Mindnyájatoknak boldog Ünnepeket kívánok, köszönöm, hogy csatlakoztok a Vizitkártya olvasói köréhez!