2017. okt. 18.

Felébresztett Bagolyvár

-„Sikeres pályázatok, álmatlan éjszakák, feleségem végtelen türelme és néhány sorsszerű történés a saját múltamból… Ezek segítettek hozzá a hét éve megkezdett és talán soha véget nem érő kalandnak, amit mi zirci Bagolyvár-projektnek hívunk!” – emlékszik vissza a kezdetekre Márkus Gábor építész, miközben az őszi Bakony délutáni fényeit élvezzük a kertre néző teraszon.



A konyhából megérkezik a meleg túrós rétes, mely talán akkor is a ház specialitása lehetett, amikor az ezerkilencszázas években „Nagy vendéglő”néven működött a hely. Azokra az időkre élénken emlékezett Baba néni a harmadik szomszédból, hisz a tulajdonos saját nagyapja volt.



 

Ő, a kisváros későbbi könyvtárosa is szívből szurkolt az újkori renoválás sikerének, a hányattatott sorsú épület újjáélesztésének. De Gáborék akkurátus kutatómunkáját segítette Zirc jó néhány felelős honpolgára, a múzeum igazgatótól a helytörténészen át az éjszakás rendőrökig, utóbbiak az építőanyagokat őrizve. Az előkerült muzeális iratokból és fotográfiákból lassan kirajzolódott maga a történelem… Amit hol aktívan szolgált, hol csendben túlélt a ház, melyet 1723-ban a heinrichaui ciszterci apátság építtetett. 1726-tól 33-ig innen irányították az új monostor és templom felépítését.




    
A rendházból lett „Barokk fogadónak”, majd „Öreg kocsmának” nevezett épület utcai homlokzatát szimmetrikusan két boltíves kapu vette közre. Ezek a lovas kocsik ki-behajtására szolgáltak, hisz itt pihentek meg a Bakonyon áthaladó fuvarosok és utazók, akik állataikat az istállóba köthették, a szállítmány fedél alatt maradt, míg ők kosztot és kvártélyt kaptak. Egészen 1946-ig, az államosításig tartott ez a békebeli funkció, melynek hangulatát és az épület elveszített jellegét kívánta visszaállítani Gábor és tervező-kivitelező csapata. Talán a műgyűjtő nagyapa szellemi hagyatékából, a piarista iskolai évek emlékéből, vagy az értékmentő szakmai elhivatottságból lett „szívbéli ügy” a tervezőasztalon heverő vázlatokból. Majd amikor Orsi, a feleség számára is kiderült, hogy az újabb megbízás nem más, mint a saját bagolyváruk (a fogadó népies „zirci neve”), felgyorsultak az események…




Az első kapavágás után öt évvel, a modernkori sietős fuvarosokat és átutazókat ismét megállásra csábítja az impozáns épület. Mely az ország egyetlen, korhű módon újjáépített - és díjazott - barokk tetőterével, az idén elnyert „Baumit: év műemlék homlokzata díjjal, a példásan restaurált boltíves iker-kapuival újra emblematikus dísze a városnak.
Odabent, az ódon gerendákból ácsolt asztalok mellett illatos kemencés étkek várnak, saját fűszerkertből ízesítve. Hozzá az italok a kerti gyümölcsökből készülnek, ahogy az összes alapanyag is helyi termelőktől érkezik. Nehéz innen továbbállni… így a legtöbb vendég éjszakára is itt marad a nyáron is üdítően hűvös tájban. 





Van, aki sátorhelyet néz a szépen ápolt kertben és van, aki az autentikus mongol jurtákat választja… Ezt a szállást főleg a kiránduló gyerekcsoportok kedvelik, míg a kényelmes felnőttek az egykori melléképületből varázsolt vendégszobákban laknak, rusztikus kőfalak és antik bútorok között. Majd napközben a fedett közösségi tereket, a játszóvárat, a ligetes kertet és a szintén díjnyertes modern fürdőházat járják körül, melynek látszóbeton elemeit és dombor-díszeit egyedileg zsaluzták-öntötték, Gábor és építésztársa, Remport-Sas Csilla tervei szerint.





 – „Ilyen az, amikor kihívást keres a játékos építész…”- jegyzi meg halkan Orsi, az öt gyermekes feleség, civilben angoltanár és minden ötletben tettestárs. Majd közösen megnézzük az új fűszerszárító terveit.
Október-novemberi Vizitkártya cikkem a Széplak magazinban olvasható:


Ha csatlakozol a Vizitkártya közösséghez, nem maradsz le a következő kalandról sem! Köszönjük a megosztást!  

építészet: www.mgepitesz.hu
infók: www.zirc.hu
homlokzat: www.baumit.hu        




2017. szept. 26.

Otthonunk, a Viharszálló

-„Ez az év a teszt-időszak, s ha minden jól megy, lassan mi is beköltözünk!”- invitál a hatalmas fedett teraszra Szilvi, majd pincehideg bio- gyümölcsnektárral koccintunk az újbóli találkozásunkra. A veranda hűvösében elaludtak a kislányok, a ház ura csak este ér haza a családi borászatból, így ezt a késő nyári délutánt komótos beszélgetéssel tölthetjük a házról, a belső munkálatokról és a transzlégzésről, ami mindenen átsegít…




Nagyon megörültem a hírnek, hogy a sok szép lakás bemutatása után – melyek közös nevezője a Moza cementlap burkolat  – végre magát a márkatulajdonos-iparművészt is meglátogathatom saját, készülő otthonában. A háznézős projektet nagyjából négy-öt éve tervezzük. Amikor még Kauker Szilvi hajadon életét reggeltől estig a Moza manufaktúra határozta meg, a saját otthon csinosítása helyett napjait a manufaktúra műhelyében töltve. Azóta nagyot fordult a világ,




Szilvi ma már sikeres üzletasszonyként irányítja az országhatárokon is átlépett, méltán jó hírű vállalkozását, miközben két kislány boldog édesanyja lett. Férje, András egy igazi reneszánsz ember, aki komoly diplomagyűjteménye mellett az „Aklan” családi borászatot vezeti és mellesleg profi vitorlázó. Az lesencetomaji szőlőbirtok kétkezi munkáitól az egyedülálló gyógynövényes borok és fűszeres balzsamecetek fejlesztésén át a direkt marketingig „minden feladat hozzá tartozik”.
Azt már megismerkedésükkor mindketten sejthették, hogy egy igazi otthon megtalálása sem egyedül, sem családostul nem megy könnyedén olyanoknak, akiknek pontos elképzelése van álmai lakóhelyéről. Ezért amikor közel egy éve, számos ingatlan megtekintése után jóformán azonnal döntöttek vásárlási szándékukról, szinte meg sem lepődtek saját merészségükön. Még a villa zűrös múltja sem tántorította el őket, sőt…




Mert ki ne szeretné megismerni egy 1895-ös építésű, néhai szatócsbolt, majd borkimérés titkait, mely a boldog békeidőkben „Vihar szálló” néven fogadta becses vendégeit? A teljes berendezéssel, régi tárgyakkal és bútorokkal együtt birtokba vett házban több fotográfia is őrzi a vidáman pózoló egykori szállóvendégeket.  
S épp ezt az utolérhetetlen „nyaralós”hangulatot szerették volna rekonstruálni Andrásék, a hosszú közlekedőből, hat szobából, két fürdőből és konyhából álló tornácos házban.




Míg András az épületgépész végzettségét, addig Szilvi a cementlap-tervezésekben már jól vizsgázott szépérzékét kamatoztatta az enteriőrökben. A komfortosított ház eredeti nyílászárói felújításra kerültek, a mennyezet új lambériát, a szobák friss festést kaptak. Egyes falszakaszok megszabadultak a régi vakolattól és fúgától, hogy fellélegezhessen az a szépséges vörös homokkő, mely az északi part tájjellegű, ősi építőanyaga. E rusztikus burkolathoz jól illenek a megörökölt antik bútorok és a hozzájuk beszerzett retró darabok, mint pl. az Artkraft bádoglámpái.





Szilvi hamar rátalált új hobbijára: a reménytelenül ronda bútorok és avitt burkolatok átfestésére, a koptatott-csiszolt felületi effektek létrehozására. Sőt, az évtizedek óta lappangó szenvedélyét, a lomis piacok látogatását is kiélhette, büntetlenül.  Hisz egy ekkora ház végtelen mennyiségű apró tárgyat, szőnyeget és kisbútort képes elnyelni, a hétvégi kincsvadászatok áldásos hozományaként…






Ebben a lazára vett eklektikus berendezésben a saját, víz-közeli életmódjuk kellékei is otthonra találtak. A színesre festett, kiszolgált evezőlapátjaikból fogastartó alkalmatosságok és lámpatest- konzolok születtek, rajtuk Tilka textilkábeleken fityegő designégőkkel. A retró stílusúra hangszerelt konyhában az északi part gasztro-térképe nyújt segítséget a ház vendégeinek. A több helyről származó bútorokat a közös színvilág köti össze. A baldachinos szoba kissé egzotikus hangulatát a keleti szőnyeg, az indiai maszkok és a rönkfából avanzsált lerakók adják. 

Rokonok, barátok és ismerősök örömére idén nyáron teltházzal üzemel a barátságos vendégház, Káli 44” néven. Melynek hűvös kőfalai közé hamarosan visszatérünk, dokumentálva újabb kalandos átalakulásának történetét.





Őszi lakásbemutatómat nyomtatásban az "A mi otthonunk" magazin szeptemberi számában találjátok, sok klassz cikk társaságában. Ha barátaitokkal csatlakoztok a Vizitkártya oldalhoz, a következő, októberi otthon-kalandról sem maradtok le!