2017. jún. 12.

Budapest retró

-„Nem a poros múltat, inkább a modern dizájnt, a letisztult praktikumot látom bennük! Szeretem őket, mert olyan tartalommal bírnak, ami 50 évig kitartott, így stabilabbak, mint a maiak. Karakteresek és történeteket mesélnek. Egyediek, pláne ötletesen befestve! De felújításuk gazdasági és környezettudatos szempontból is előnyösebb, mint új és új darabokat vásárolni.”- így vall a régi bútorok iránti érzéseiről Stefán, a német születésű egykori „közgázos”diák, aki egyetemistaként maga is évekig volt pesti albérletlakó.



Akkor még nem gondolta, hogy egyszer épp e tapasztalatokból profitál majd… Évek múlva úgy hozta a sors, hogy végül Budapest lett a választott otthona, a régi pesti bérházak a szenvedélyei. Első lakását még 2O11-ben mutattam be magazinban és a blogon. Saját lakberendezésében egyfajta laza „européer szemlélet” tükröződik, mely az értékmentést, a rejtőzködő luxust és a könnyed játékosságot ötvözi.


Ezért az elkészült lakások közösségi tereiben és szeparált szobáiban, az eklektikus berendezésben és full-extrás komfortjában igencsak otthon érzik magukat azok a külhoni fiatalok, akik diákéveiket töltik Budapesten és nincs ellenükre a más kultúrákkal való összeköltözés. Ebben a frissen elkészült Ráday utcai polgári lakásban is gyakran folyik négy-öt nyelven a társalgás…



Stefán minden esetben, így ezúttal is kikérte építész édesanyja véleményét a megvételre kínált, lelakott ingatlanról, melyben a hetvenes évek óta egy szemernyi felújítás sem történt. Majd a közös ötletelésből született átalakítási tervek mentén a brigád hozzálátott először a bontásnak, majd az építésnek. A már említett „társbérleti funkció” miatt a nagyszobából közösségi konyha, a néhai kis konyhából háló lett, a további három szoba mellé.



A közösségi térként funkcionáló étkező-konyha terébe egy téglafalú kamrát is építettek. A hatalmas retró hűtőszekrény stílusos választás a piros műbőr bútorok mellé. A hosszanti falhoz támaszkodó rafinált konyhapultban bontott tégla, hy-tech bútorok, beépített háztartási gépek, ledfények és öles szúette fagerendák is találhatók.




 A lakás gerincét adó, szobákat összekötő folyosó a lecsiszolt vakolattól, az ezüst-szürkére festett ajtóktól és a cementlappal kombinált járólaptól különleges tér.



A hatvanas-hetvenes évek bútorai új színeket kapva kiválóan alkalmazkodnak a belvárosi polgári lakás miliőjéhez. A levert vakolatú szobai téglafal Stefán kedvenc falfelülete. A lakásban talált biedermeier hatású és retró stílusú bútorokat örömmel megtartotta az új tulajdonos. A szoba tónusaihoz jól illik Hegedűs B.Piros festőművész olajképe.



A modern fürdőszobában az újságpapír-mintás tapéta és a szintén monokróm cement járólap jelenti a legjobb ötletet. A hálószobát dekoratív képkeret-mintás tapétával és koptatott laminált parkettával burkolták, melyekhez jól illik a frissen festett fiókos retró komód.





Az izgalmas faktúrák, az újsággal tapétázott falak és egyéb megoldások gyakran a kivitelező csapat kútfőjéből származtak, akik hozzászoktak már megbízójuk meredek ötleteihez, melyeket talán egy pesti vagy berlini romkocsma hangulata ihletet...
Júniusi cikkemet nyomtatásban az Otthon&kert magazinban találjátok: 


Gyertek a Vizitkártya közösségbe, ahol további látványos kalandok várnak a nyári cikkeimben!

2017. jún. 7.

Feel the Freedom! A mi Woodstockunk: Alsóörs!

Akik személyesen ismernek, vagy évek óta az olvasói, tudhatnak rólam ezt-azt... Például, hogy imádom az új élményeket, kifejezetten szeretek ismeretlen helyekre vetődni, ugyanakkor gyakran vagyok romantikus-nosztalgiázós hangulatban. Ezekhez a meglehetősen ellentétes impulzusokhoz pár éve egy kiváló élményhelyszínt találtam: az alsóörsi Open Road Fesztet, amit a köznyelv egyszerűen "herli-fesztiválként" tart számon.


Se motorom, se bőrszerkóm, így első hallásra furcsának tűnhet, hogy mit keresek egy ennyire tematikus és fanatikus bulin, amit anyám a "nagyon vigyázz magadra édes lányom" aggódással nyugtázott, az első fesztivállátogatásomkor. Aztán közelről látva a fesztivál igazi arcát, elmerülve a nappal és éjjel is zajló nyüzsgésében, végig táncolva a felejthetetlen koncerteket, hamar elszálltak az előítéleteim...




Ezért most minden vagány kalandvágyónak és vajszívű nosztalgiázónak ajánlom az idei Open Road Fesztivált - június 7-11. között -, különös tekintettel arra a kivételes zenei programra, amiben a legnagyobb hazai rockbandák (Tankcsapda, Kowalsky meg a Vega, Edda Művek, Ganxsta Zolee, Kartel, Zorall, Pokolgép, Moby Dickmellett két külföldi nagyágyú is képviseli ifjúságunk slágereit. (itt most a "nagy generáció" és az utánuk jövő "X generáció" életkorát értem, ugyanakkor kamasz gyerekeim is simán dúdolják e dalokat! Ezt nevezik örökzöldnek, azt hiszem!)


Június 8-án, csütörtökön a legendás blues-rock banda, az angol Ten Years After lép a nagyszínpadra, akik révén a 60-as, 70-es évek rock himnuszai és blues balladái repítenek vissza minket a szabadság mámorába, a lázadás földjére, egyenesen Woodstockba.


Nevükhöz olyan dalok fűződnek, mint a nemzedéki himnusszá lett ’I'm Going Home’, vagy az ’I'd Love To Change The World’ – egy vérbeli zenekar, akikből még mindig elemi erővel árad a rock. Évtizedek múlásával sem veszítettek lendületükből. 2017-ben tehát Alsóörsre érkezik a Marcus Bonfanti- gitár, ének, Colin Hodgkinson- basszus és a két ősalapító, Ric Lee-dob, és a Chick Churchill-orgona összeállítású négyes fogat. Olyan dalok csendülnek majd fel az Open Road Fest színpadán, mint a ’Gonna Run', 'Nowhere To Run', vagy a 'I Say Yeah' című, Alvin Lee szerzemények, melyeket eddig még sosem játszott élőben a zenekar. Lehengerlő gitárjátékra és látványos show-ra készülhetünk, elementáris energiák borzolják fel majd a Balaton vizét. De a gigantikus slágereket sem maradnak el; úgy, mint az ’I Woke Up This Morning’, ’Love Like A Man’, ’The Hobbit’, vagy a ’Choo Choo Mama’ – légy ott, amikor életre kell Woodstock szelleme! 

Június 9-én, pénteken élőben szólalnak meg a szinti-pop himnuszok a legendás Alphaville együttestől!

"Forever Young", "Big in Japan"...magam is jól emlékszem még erre a rockkal fűszerezett szinti-pop stílusra, ami a védjegyükké vált, s ezzel a nyolcvanas évek különleges hangzású bandája alapjaiban változtatta meg a zenekultúrát. A pop, jazz, avantgard elektronika és klasszikus rockzene elemeiből építkező rekedtes hangzás, a pörgő dobszólamok és a kitartott gitár riffek évtizedes uralmát az Alphaville berobbanásával felváltotta valami egészen új, merész és alternatív, vagyis épp nekünk való! 

Hihetetlen, de ma is teltházas koncertek, fergeteges bulik jellemzik minden fellépésüket. Idestova húsz éve nincs megállás, turnét, turnéra halmoznak, aminek egyik megállója az Open Road Fest lesz. Tavaly a Strange Attractor első dallamai újabb mérföldkövet jelentettek a banda életében, és 2017-re szintén egy izgalmas lemezzel készülnek. Péntek este tehát a nagyszínpad előtt Alphaville-mámorban táncolnak és énekelnek együtt önfeledten a nyolcvanas évek titánjai, és a stíluskedvelő rock ifjak, s én is köztük leszek!

Ajánlóm végén, de nem utolsó sorban megemlíteném, hogy a fesztivál eddigi számtalan  motoros tematikájú programja mellett újdonság a reggeli jóga, a délutáni edzés, a tüzes cirkuszi produkciók és művészi faszobrászat is. Szimpatikus vonás, hogy az Open Road Fest idén a Magyar Mentőmotor Alapítványt támogatja. A támogatói jegyeket a fesztivál webshopjában lehet megvásárolni. A cél, hogy egy új mentőmotorra elegendő összeg összegyűljön! 

Ráadásként a látogatók közt egy Harley-Davidson Street Rod is gazdára talál. Csupán az ’OpenRoadFest’ appot kell hozzá letölteni: http://nyerj.openroadfest.hu/.


 Találkozzunk a 18. Harley-Davidson Open Road Festen – ’Feel the Freedom’!
  

2017. máj. 8.

Terasz, az alkotás terepe

A jól megtervezett terasz nem csak az adott épület bővítménye lehet, hanem annál sokkal több. A ház lakóinak életmódját, szokásrendszerét és alkotókedvét is pozitívan befolyásolva, valóságos „kreatív lavinát” is elindíthat, ahogy az vendéglátóink esetében történt. Lizáék komplett teraszrendszerének történetében számomra egy családanya folyamatos gondoskodása és kreativitása is benne rejlik....




Kis teraszból  üvegszoba
Tehát adva volt egy, a hetvenes évekbeli téglaház Kamaraerdőn, melyet a háziak bővítéssel, tetőtér beépítéssel és egy jól átgondolt teraszrendszerrel alakítottak a maguk igényeire. Az utca felől egy rusztikus fallal és grillkemencével épült nyitott terasz fogadja az ide érkezőket.



Az eredeti épület hátsókert felé néző néhai teraszából eleinte egy klasszikus – tavasztól őszig használatos - fűtetlen télikertet terveztek a nappali megnöveléseként. De végül mégis a fűtési rendszerbe bekapcsolt, teljes értékű szoba mellett döntöttek. Ma már Liza kedvenc tartózkodási helye ez, ahol valósággá válik a kint és a bent harmóniája, mely inspirálja őt alkotásaiban. Itt található íróasztala, legkedvesebb „gondolkodó fotelje” is, melyből prímán végig pásztázható az egész kert, s benne legújabb beton-és vasszobrai.



A dupla rétegű minőségi nyílászárók előtt fűtőszálak fokozzák a komfortérzetet, így a helyet nyugodtan összenyithatták a szomszédos nagyszobával. Északi fekvése miatt nyáron sem érvényesül az üvegház-hatás, viszont a bőven beáramló napfény egészen az épület belsejében kialakított étkezőig hatol. Emellett a szoba lapos tetejét is jól kihasználták: az emeleti önálló lakrész nyitott teraszaként funkcionál, ahonnan csodás kilátás nyílik a szomszédos kertek lombkoronáira.

Malőrből született ötlet
A történet további epizódjához hozzá tartozik az az időszak, amikor a hatalmas nyílászárók késedelmes szállítása miatt átmenetileg csak tornácos verandaként működött a helyiség. A családtagok bosszankodás helyett - kihasználva a várakozás hónapjait – egy-egy könyvvel a kézben gyakran ültek ki az esőtől védett, de kellemesen szélfútta fedett alkalmatosságba. Talán ekkor fogant meg bennük egy újabb terasz gondolata, mely még közelebb hozza számukra az akkor már csodás díszkertté formált ligetet, ahol a végtelen gondoskodásnak köszönhetően számos madárfaj telepedett meg.


Emellett a hobbiból szenvedéllyé vált szobrászat, azaz „nagyi vasnyulai,beton-kecskéi és egyéb, izgalmasan rozsdálló lényei” szintén állandó lakók lettek itt, rendhagyó szoborparkot formálva a kertből. Tehát újból beindult a terasz-projekt: a tervezés, a felfordulás, az építkezés!

Nappali a tető alatt
A nyolc éve készült 3o négyzetméteres L-alakú újabb építmény hosszanti oldalait a ház fala és az épített kerítés alkotja, kőoszloppal erősített nyitott oldala a hátsó kert felé néz. Falait egységes stílusban, egy különleges, Bulgáriából származó „mohás kővel” burkolták, mely természetes élő anyagként utánozhatatlanul rusztikus miliőt teremt. Erre a hangulatra az erdélyi mesterek keze munkája, a fenyőgerendákból ácsolt, égetett cseréppel fedett tetőszerkezet erősít rá, stílusosan. 





Az emeleti szintig magasodó tető szervesen illeszkedik az épület arányaihoz. Síkjába még egy üvegablak is került, hogy természetes fény is jusson a szabadtéri étkezőbe. A járófelületet rusztikusan bordázott, fagyálló terméskő lapokból tervezték, mely rokonságban áll a kert korábban felhúzott sóskúti mészkő kerítésével. Szinte magától adódott az ötlet, hogy ebbe a vidéki-mediterrán környezetbe csakis fa étkezőbútor kerülhet, vegyítve kényelmes, kárpitozott ülőgarnitúrával. A cél a szabadtéri  „szoba-jellegű” helyiség kialakítása volt, melyet végül lakájos skandináv ülőbútorral és egzotikus teakfa székekkel és robusztus asztallal rendeztek be az Auraegzotikus kereskedéstől. 




Az évek múlásával a család valamennyi tagjának – de főleg Györgynek, a családfőnek - kedvenc helyévé vált ez a kora tavasztól késő őszig funkcionáló terasz, mely a közös étkezések, a délutáni szunyókálás, a gyertyafényes vacsorák hangulatos terepe lett. Miközben a kert növényei is – liánok, fák, mohák - szépen birtokba vették a ház legújabb bővítményét...A ház köré megálmodott változatos bővítmények teljesen megváltoztatták a családtagok szokásait, izgalmas helyszínt nyújtva a közösségi programoknak és a csendes elvonulásnak egyaránt.

Teraszbemutató cikkemet az OTTHONOK&MEGOLDÁSOK magazin 2O17. tavaszi lapszámában találjátok. Gyertek velem a Vizitkártya klubba, mert hamarosan újabb lakásvizitre indulunk...

2017. ápr. 27.

Zongora az asztalom


Új otthonommal egy korrekt módon berendezett konyhát örököltem. De mivel a meglévő bútorszín és a funkcionalitás mellett mégis valami egészen más stílusra vágytam, ezért mértéktartó rombolásba fogtam… Egy modern konyha komolytalan "arcfelvarrási” munkanaplója következik. Ez itt a végeredmény, de a kiindulást is megmutatom a kis részletek mellett.


1, Ami működik, maradhat: konyha before
Számomra a „fehér lappal kezdésnél” mindig izgalmasabb az a tervezői folyamat, mely során a régi struktúra megújul, a kommerszből egyéni, a meguntból stílusos végeredmény lesz. Konyha before, azaz innen indultam: 



Felújítási munkáknál, - amikor az adott keretek közé csöppenve, saját ötleteink segítségével próbáljuk kihozni a maximumot a meglévő enteriőrből – érdemes egy random leltárt készíteni, rögtön a folyamat elején. Biztos, hogy kiszórjuk a teljes berendezést, ahelyett, hogy költségkímélő módon átalakítanánk azt? Mi az, amit funkcionálisan használni tudunk, még ha színe-formája nem is nőtt a szívünkhöz? Hasonlóan elmélkedve hoztam meg a döntést arról, hogy bár hidegrázást kapok a modern konyháktól, mégsem költök el félmillió forintot arra, hogy teljesen lecseréljem azt... Lassan összemelegszem ezzel az amúgy korrekten működő fémes-szürke, „pöccre- gördülő” fiókos bútorhalmazzal, melyből majd elveszek és hozzáadok mindaddig, míg megtalálom saját ízlésemet benne! 

2, Felszabadult felületek
Némi netes inspirálódás után látványterveket készítettem a meglévő állapotból kiindulva. A számomra nyomasztó mennyiségű felső szekrények egy részét leszereltem, így a tömegében alaposan megritkított elemek mellett szabad falfelületet nyertem. Ide lebegő polcok, rájuk tetszetős teásdobozok kerültek.


 A króm páraelszívó dekoratív elemmé lépett elő, rokonságban a matt ezüst bútorfogantyúkkal. Mivel a szobából is jól látható a konyha, a háztartási gépeket – sütő, mikró, kávéfőző - egy plafonig érő gipszkarton-pengefallal takartam el, mely a krétafesték jóvoltából folyton változó kreatív felületként is funkcionál. Legutóbb pl. egy szülinapi házibulink vendégeinek autogramjai kerültek rá...





3, A szürke, mint stílus
A bútor szürke színéhez illeszkedve a falszínnek is ezt a divatos, alkalmazkodó kolort választottam, némi árnyalatkülönbséggel. A néhai fehér csempék megfelelő alapozás után fekete tikkurilla krétafestéket kaptak, akár a tértagoló fal felülete és a polcok. Ehhez a monokróm hangulathoz szinte maguktól csatlakoztak az enyhén indusztriális kiegészítők: a rozsdás távtartón függő bádoglámpák, a szabadon futó Tilka-textilkábelek, az ezüstös konyhai eszközök. Az "artkraftos-stílust" egyébként Kata 2010-es! vizitkártya riportja óta melengetem magamban, most kikelt... 









Ugyanakkor a meleg színű textíliák, a zöld növények és művészi alkotások „szobásítva” ellensúlyozzák az ipari-modern enteriőrt. Ilyen apró „trükkök” pl. a porcelán tányérokat felvonultató "világ tányérjai egyesüljetek!" c. gyűjteményem, vagy művész-családtagjaim akvarelljei antik keretezésben, a kortárs betonszobrok és kézműves teáskészletek, ill. a földre terített antik perzsaszőnyeg. A művek készítőiből sokat megtaláltok riporthőseim között. Kérdezzetek róluk bátran!







4, Zongora az asztalom
Mióta egy fiatalos designer lakásban egy páncéltőkés zongorából átalakított szobabútorról írtam, azóta vágytam egy hasonlóra. Ezért mikor a konyhai étkezőmre megoldást kerestem, bevillant a "hangzatos megoldás". Az eddigi, szűk térbe zsúfolt ülőbútorok helyett egy riporthősömtől ajándékba kapott csembaló teteje lett az asztalom! Épp náluk voltam vendégségben és terveimről meséltem, mire felkiáltottak: Kinga, nekünk van egy felesleges zongoratetőnk, máris viheted...!






Így tehát a konyhát és szobát elválasztó keskeny pultra rögzítettük a restauráláson átesett hangszertetőt, melynek a konyha felöli íves oldala köré meglévő kovácsoltvas-fűzfa fonatos székeimet helyeztük. Míg a másik, kottatartós oldal egy hosszanti zsanérral fel-lehajtható vendégasztalként üzemel, nagyobb létszám esetén. Nyugalmi helyzetben a nappali dísze, vagy alkalmi íróasztalként is használható. Felette régi fotógyűjtemény sorakozik, a családi legendáriumból.





Nekem fontos, hogy az eklektikus lakásom egy olyan összképet mutasson, ami kevésbé az aktuáldivatot, inkább az én ízlésemet tükrözze...s bár a modern konyha és a polgári nappalim hangulata között van némi különbség, de a zongorából született formabontó étkező épp áthidalja ezt a zökkenést... A történet folytatása, hogy azóta a pult farésze matt ezüst festést kapott és hamarosan halványszürke betonfesték terül a fehér greslapokra...mert leállni nehéz...:)

DYJ-cikkem nyomtatott változatát a tavaszi "Otthonok&megoldások" Fundamenta lakbermagazinban találjátok, más nagyszerű lakásbemutatók társaságában. Köszi, ha a posztnak hírét viszed és csatlakozol a Vizitkártya közösséghez. Mindjárt indulunk a következő lakásvizitre, ugye velem tartasz?