Család a Majorban

A budaörsi Zichy birtok néhai istállója Major néven nyitotta meg kapuit a vendégek előtt, idén áprilisban. Gerzsenyi András építész-tulajdonos talán maga sem gondolta volna még januárban - amikor a vizesedő, romosan álló kétszáz éves épületrész felújításába kezdtek - hogy az évek óta dédelgetett ötletből rekordidő alatt sikerül egy olyan létesítményt faragni, melynek már első napon lesznek törzsvendégei…

 

Riportunk közben elém teszik a már színeiben is csodás ebédemet és legkisebb gyerkőcükkel megérkezik Mariann, a feleség is. A mai menü saksuka, a keleti lecsó, melynek ízeit az eredeti receptből Ő „fordította magyarra” és benne a zöldfűszerek is saját termesztésűek.

Mariann elnézést kér, de most le kell gyártania több adag céklás csokitortát, így kötényestől eltűnik a konyhában. A kis Liza ma beteget jelentett az oviban és inkább Anyával jött melózni a majorba, figyelmét színes ceruzákkal tereljük… Hamarosan beesik mindhárom tesója is - ki zeneóráról, ki iskolából érkezik a családi gyűjtőpontra - hogy egymást összevárva késő délután végre hazaindulhasson a csapat.

 

Hónapok óta ez a napi rutin a Gerzsenyi család életében, s bár a szülők még csak kapizsgálják mennyi munkát borítottak magukra, de a gyerekeknek egyre jobban tetszik Apa legújabb „játszótere”. A  projekt szoros összefüggésben van az újhullámos kávézással, a környezetkímélő életmóddal és egy újfajta gasztronómiai szemlélettel. Ugyanakkor önmagában is egy építészeti értékmentés és egy lokálpatrióta közösségépítés: a „Húsznegyven”Budaörsi Fiatal Építészek Műhelye Egyesület két éve szintén itt, a majorság öreg falai között kapott szárnyra és tartja szakmai piknikjeit. 

E társasági találkozóhelyet szolgálja ki idén tavasztól András és Mariann, akik építészeti munkáik és komoly létszámú családjuk mellett egy új kávékultúrának a hazai nagykövetei és terjesztői. A titok többek között a területszelektált termelésen, a világos pörkölésen, a gondos szüretelésen és a profi baristán áll.

A folyamatot épp oly gondoskodó figyelem kíséri, mint Mariann és Dominika főztjét: helyi termelőkkel, kézműves-szezonális alapanyagokkal, izgalmas ízvilággal és házi receptúrával. 
De Andrásék egyéb építészeti munkáikban, sőt saját otthonukban is velük tart ez a szemlélet.

A budaörsi Kőhegybe simuló, tájazonos családi házban, melynek összes szobájából egy lépés a kert…  Az izgalmas látszóbeton felületen, melyről designlámpák hintáznak nagypapa retró íróasztala fölé… a hatalmas egyterű rumliszobán, amit majd a gyerekek – Áron, Kornél, Sebő és Liza - osztanak szét maguk között, ha megérik rá az idő…

A hatalmas üvegfalakon, ahol a nappaliban felnevelt palánták kisétálnak a fűszerkertbe, s landolnak majd a konyhapulton, bele a vendégek lecsójába. A folyamat csak első látásra bonyolult… pedig csak az élet maga, egy hétköznap Budaörsön.

Nyári vizitkártya cikkem a Széplak júni-júliusi számában található. Csatlakozz a vizit közösséghez, hogy értesülj a következő kalandozásokról.